Angyalföld létrejötte és részei
Budapest, Béke utca 136.
Buda és Pest egyesítését, valamint a gödöllői korona-uradalomhoz tartozó Óbuda mezőváros és a vármegye fennhatósága alatt álló Margitsziget Budapest székes-fővárosba való bekebelezését az 1872: XXXVI. t.-c. mondotta ki. Az említett törvénycikk az egyesített területeket közigazgatási célból tíz kerületre osztotta. Az egyesítés ereje Budapestet világvárossá növelte. Külső területei gyorsan beépültek s így a közigazgatás megnehezült. Ezért az 1930: XVIII. t.-c. Budapestet - területének növelése nélkül - tizennégy közigazgatási területre osztotta. A jobbparti kerületek tagolásával létesültek a XI. és XII. kerületek, míg a balparton az V., VI., VII. és a X. kerületek külső részeinek összevonásából alakították a XIII. és XIV. kerületeket.
A XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent István jubileumi év beköszöntő ünnepségei után, 1938. június hó 1. napján, egy egész ívre terjedő, nemzetiszínű keretbe foglalt hirdetmény hívta fel Budapest lakosságának figyelmét arra, hogy a székesfőváros XIII. közigazgatási kerületét Magdolnavárosnak nevezték el.
A XIII. kerület Budapest balpartja északi részén, közvetlen a Duna mellett, a tengerszínttől mintegy 100 méter magasságban fekszik.
Határvonalainak hossza kb. 15.000 méter, illetve 20.000 lépés. Területe 1049,04 hektár, amely területből a Duna vízfelületére 162,41 hektár esik, így tulajdonképpeni területe 886,63 hektár. A négy új kerület közül, ha a Dunára eső 162,41 hektár területet leszámítjuk, majd 1000 hektárral kisebb területű, mint a nagyságra harmadik helyen álló XIV. kerület, 1.874,78 hektárával.
A XIII. kerület területének alakja észak-déli irányban elnyúló tízszög. Legnagyobb hossza a Váci-út irányában 4080 méter, illetve 5440 lépés; a legnagyobb szélessége kelet-nyugati irányban, a Frangepán-utca magasságában 2400 méter, illetve 3200 lépés.
A kerület határvonalai a polgármesteri hirdetmény szerint: „A Dráva-utcának a Duna középvonaláig meghosszabbított tengelye és a Dráva-utca a Váci-útig, innen az Aréna-út a Vágány-utcáig, a Vágány-utca a Róbert Károly-körútig, innen a Róbert Károly-körút a Dévényi-útig, a Dévényi-út a Szegedi-útig, a Szegedi-út a Tatai-útig, a Tatai-út, illetve ennek meghosszabbítása az 1533 - 1560/57/66. illetve/67. helyrajzi szám és a Magyar Állami Körvasút, ill. 1548 - 1552/a/b. hrsz. telkek közös határvonala a főváros határáig, innen a főváros és Rákospalota, valamint Újpest közös határvonala a Duna középvonaláig, végül a Duna középvonala a vasúti hídon keresztül a kiindulási pontig".
A XIII. kerület területét az V. és VI. közigazgatási kerületek különböző kültelki részeiből alkották.
Az V. kerület Szent István-városból kihasított részből a következők kerültek a XIII. kerülethez:
a)Vizafogó a Dráva-utca, Váci-út, Meder-utca és a Duna közötti részen, mely valaha tanyája volt azoknak a dunai halászoknak, akik a Fekete-tengerből a Dunán, ívás céljából eddig felnyomuló vizák halászatával is foglalkoztak. Berda József, Angyalföld költője, így írt róla:
Gyermekkorom hajdan boldog vidéke, szomorú látni, mily szegény, mennyire csupasz lettél!
Hová lett a sötét dunaparti erdő, hol oly sokat fürödtem nyaranta a piócákkal-teli állóvizekben játszótársaim víg seregével? Öreg fák alatt kanyargói szeszélyes Rákospatak s te régi Vuk-gyár a gát mögött, szólaljatok meg már: mely ördög irtott ki titeket? Mint idegen arc úgy bámul most reám e vidék, mintha csak intene: nincs mit keresned többé e tájon! Marnyica néni se mosogat már, nem sulykolja a beáztatott ruhát a tavaszi parton: meghalt ő te azóta, mint minden érzelmes s múlandó szépsége e világnak, mely nem jő vissza soha már, akár a tündöklő ifjúság.
b) A Kikötő-dűlő a Meder-utca, Váci-út, Újpest határvonala és a Duna között.
c) A Népsziget, melyet a főváros vízvezetéki célokra szerzett meg tulajdonképpen, melyet Újpest és Angyalföld népe szórakozás, üdülés céljából keresett fel s a sok kellemetlenkedő szúnyog miatt Szúnyog-szigetnek nevezett el. Az 1695. szeptember 26-án megejtett határkiigazítási tárgyalás jegyzőkönyvében a szigetet köznyelven Csigásnak, másképpen Saban-szigetnek nevezték.
A VI. kerület, Terézvárosból átadott területen állt:
a) a Lőportár-dűlő az Aréna-út (most Dózsa György), Vág-utca, Róbert Károly-körút és Fóti-út közötti részén, amely területen régebben a katonai lőporraktárak állottak.
b) Erdőtelkek, az Aréna-út, Fóti-út, Róbert Károly-körút, Lehel-utca, Béke-tér, Béke-utca, Rákospatak és a Váci-út között. Nagy részét az 1870-es évek táján, a homok megkötése céljából erdősítették.
c) Felsőbikarét a Rákospatak, Béke-utca, Újpest határvonala és a Váci-út által behatárolt rész. Ezt a területet a Rákosvárosban fekvő Alsóbikaréttel együtt a múltban legelőül használták, mert füvesebb volt, mint Pest környékének többi része.
d) Angyalföld vagy Napföld, a Róbert Károly-körút, a váci vasúti vonal, Újpest határvonala, Béke-utca, Béketér és Lehel-utca közötti rész.
Meg kell említenünk, hogy a vizafogói részt, ahol a Dagály-utcai rendőrségi épületek állanak, a nép Lepsinek, míg a Rákospatak, vasúti töltés, Meder-utca és Duna közötti részt Nudlinak nevezte.
Érdemes ezen a helyen röviden összefoglalni azt is, hogy Angyalföld a történelem folyamán milyen különböző elnevezésű területekből állott.
A történelemkutatók a következő települési helyekről emlékeznek meg:
A rómaiak idejében a Rákospatak dunai torkolata táján levő Transaquincumról találunk már említett sok feljegyzést. Ezt a történetírók más-más néven is említik: Transancincum, Transancinoo, Contraaquincuni és Contra-ancinco. Ennek közelében, egyelőre felderítetlen helyen, Vincencia és Quadriburgium nevű, római erősségek is állottak. Az erősségek a népvándorlás idejében megsemmisültek. A rómaiak és a magyarok bejövetele közötti időből ezen a területen települési helyet nem ismerünk. Az Árpádházi királyok korától kezdődőleg már nem egy helyen találunk említést a területről. Így legelőször a Margitszigeti romok magasságában, a Váci-út környékén Új-Bécset, melyet Nova-Bech, Uj-Bech, Vibecz, Wybech és Becswara néven is említenek a feljegyzésekben. Később a Rákospatak felett, közel Újpesthez, a mai Beszkárt villamosgarázs táján, Jenő vagy Jenew községről esik szó, melynek népe hajózással, révészkedéssel foglalkozott. A Rákospatak mentén, a mai Tripolisz magasságában állt Kis- vagy Új-Jenő, másként Vugyei, amelynek lakói révészkedésből és halászatból éltek. Jenő és Új-Jenő lakosai többnyire németek voltak, az utóbbiban szlávok is lakhattak, melyet a Vugyei név mutat.
Mátyás király idejéből már többször emlékeznek meg a Vizafogóról, Husonum, Hasenfang, Hasenwurf, Víztanya néven. Ez a település a mai napig is fennmaradt. Ugyancsak a Vizafogóban állt Mátyás agarászata, amely
egyúttal nevet is adott a mellette fekvő Agarastónak (Agarastho, Agartho).
Különösen sokszor emlékeznek meg Carnpi Rákosról (Rákos mezeje), amely mezőn tartott országgyűléseket 1286-tól 1526-ig rákosi országgyűléseknek jelöltek. Itt igen sok történelmi esemény zajlott le.
Az 1703-ban kiadott kiváltságlevél Szent László nevű majorról (pusztáról) is tesz említést, amely ezen a területen, a mai református templom környékén állhatott.
Kindlovits Pál idézett művében azt írja, hogy az angyalföldi elmegyógyintézetet a Napföldön létesítették.
Az Angyalföld elnevezés első nyomát az 1871-72. évi Légrádi-féle Adressen Kalender-ben fedezhetjük fel, amikor a Terézváros kültelkére vezető, egyik útját „Engels-léldgassae“-nak nevezi. Ez az út nem lehetett a mai Angyalföldié elődje, amely a Lőportár-utcától a Róbert Károly-körútig halad s tulajdonképen alig az első világháborút megelőző időben nyitottak meg. Vannak, akik azt állítják, hogy Angyalföld egy Engel nevű kereskedőről nyerte nevét, akinek nagyobb földtulajdona lett volna. Tekintettel arra, hogy a zsidóság polgár joga nem oly régi keletű, hogy ez a tény homályba merülhetett volna, inkább elfogadhatjuk azt az állítást, hogy a Rákospatak melletti Ördögmalom útján szerezte a terület Angyalföld nevét. Az egyszerűbb nép, - bizonyára a múltban csak ezek lakhattak itt, - szójátékkal változtatta a neveket: ördögből angyalt (Teufel, Engel) gyártott. Az öregebb emberek nem egyszer állították, hogy az 1840-50-es években Ördögföldnek nevezték Angyalföldet és azért változtatták meg nevét, mert Pest város dámái titokban ide jártak ki az angyalcsinálókhoz. Pest város erkölcstörténete ezen időről azt állítja, hogy az erkölcstelenséget igen szigorúan és pellengérrel büntették s ha ez az előbbi állítás igaz lenne, alighanem erről is megemlékezne.
De, hogy ez a felfogás közismert volt, bizonyítja a következő, megragadó vers is:
Kassák Lajos :
Szeretek egyedül csatangolni az éjszakában.
ilyenkor érzem, hogy velem van a világ
vizeivel és növényeivel, hegyeivel és állataival
ahogyan az Úr annak idején
egyetlen szemöldökrándítással létre hozta az egészet.
Ballagok a ragyogó körutakon át
ahol minden olyan gyalázatosan álcázott, sírnom kéne, ha látom
de ilyenkor, mintha megkegyelmeztek volna néki, szelíd és tiszta
a dolgos emberek már alszanak, a semmirekellők
kijöttek a színházakból
és betértek a kávéházakba.
Üres az éjszaka s amint átvágok a tereken
csönd ül a zárt kapualjak sarkaiban csakúgy
mint a fák bokrai között s az alvó szökőkút medencéjében.
szinte már kitárom szárnyaim, hogy átszálljak a kék levegőn
a csillagok felé
a sarló alakú hold irányába
mely hidegen világít és csahol és remeg a távolban.
elhagyom e földet testvéreimmel és ellenségeimmel együtt.
talán csak ehhez a mocskos gyárnegyedhez, Pest északi végében
s ha egyszer meghalok, a lelkem is csak hozzád jár majd vissza
asszonyaid öléből halva hozták világra a csecsemőket
sok ezer mécsest kioltottak, mielőtt fellobogott a lángjuk
és így neveztek el téged az angyalok földjének, ahelyett
hogy a Sátán véres áldozatának neveztek volna.
Most alszol te is, ó eleven sebe ennek a városnak
halkan nyöszörögsz s néha felhorkansz, mint egy szörnyeteg
mint egy idomtalan fekete bőrű állat az éjszaka leplei mögött
s néha csattan egy zár s a kapun kilép egy hajnali kazánfűtő
egy lúgkőmarta mosónő, vagy csíkos egyenruhájában a szemetes
gallérja szárnyain egy-egy csillaggal és nagy sárgaréz
csengővel a kezében, akár egy ministráns, ki temetésre indul
és később láthatod a csikorgó vaskocsikat s a széles farú, nagyszőrű lovakat
amint párás orrcimpákkal cammognak az utakon, meredek vonalban
a hasadó ég felé s hosszú sörényük megcsillan a fényben.
Roskatag szekereikkel már jönnek a gyümölcsárusok
fiatal csikó botlik a köveken, zárt ketreceikben
kukorítanak a vörös tarajú falusi kakasok és kondul a harang
a boldog Szent Margitról nevezett templom tornyában
s amíg így hintál e föld s az útszélen virágoznak a fák
elűzöm gondolataimat, melyek összezavarhatnák ennek a való
világnak rendjét, kérdéseket vethetnének fel, nem törődve vele
hogy születésük előtt halálra vannak ítélve.
Csak lépkedek tovább, már kívül az éjszaka keretein
a híd mögöttem maradt s a lámpák kialudtak.
életem körben forog, mint az orsó, de nem tudom ki körül
hallom, hogy valaki hív és egyre jobban eltávolodom magamtól is
s mintha már téged sem találhatnálak meg azon a helyen, ahol
legutóbb elváltam tőled. Mind gyorsabban közeledik az erdő
hogy eltakarjon előlem, a fák rőt haja ráhajlik rőt hajadra
s ha kiáltok sehol sem vagy már található. Sehol.
Végül is az Angyalföld elnevezés igazi születését homály fedi, de bizonyos, hogy hirhedtségét sajtónk rossz irányú megemlékezéseinek köszönheti.
A Magdolnaváros elnevezés eredetét a polgármester 1938. évi június 1-én kiadott hirdetménye részletezi.